Edzők

Sensei Lénárt István

A Majré S.E. alapítója

1986 óta foglalkozom kyokushin karatéval. 2005-ben alapítottam meg a Majré Sportegyesületet, azzal a céllal, hogy mindazt a jót, örömöt, energiát, kitartást, küzdeni akarást átadjam a csatlakozni vágyóknak, amelyet magam is kaptam a karatétól. Az évek során 3. dan fokozatot értem el, sokáig versenyeztem (országos bajnoki 1-3. helyezések, európa-bajnokság részvétel, világkupa 3. hely), jelenleg edzőként és versenybíróként tevékenykedem.

Pillanatnyilag a Távol-Keleten (Vietnam, Kambodzsa, Laosz) tevékenykedem. Itteni munkám mellett tovább tanulmányozom a harcművészeteket. A világ ezen részén a tai chi nagy hagyományokkal bír, az emberek – fiatalok, idősek egyaránt – korán reggel már a parkokban gyakorolják a tai chi művészetét. Emellett a wushu, amely kínai eredetű harcművészeti ág, szintén elterjedt.

Utazásomat követően, a más harcművészetekben megtanult új tudást is át kívánom adni a Majré karatékáinak.

Eddigi és jövőbeli munkámat több lelkes mester és karatéka segíti. Várom, várjuk a harcművészetek iránt érdeklődőket; a Majréban egy jó társaság tagjaként gyakorolhatod a kyokushin karatét!

Sensei Marossy Károly

Pomázi gyerekcsoport edzője, a Délegyházi Karate SE vezetője.

Sempai Bartha Beatrix

1972-ben, a magyar Kyokushinnal egy évben születtem. 1992-ben ismerkedtem meg a karatéval. Nekem a Kyokushin kezdetben csak testmozgást, jó erőnlétet, egészséget jelentett. Az edzőm a 4. kyu-s vizsgám után megajándékozott „A bátrak harca” című könyvvel. Ettől a naptól lettem Kyokushin karatéka.

Ma már a Kyokushin nem a hobbim, nem egy sport, hanem az életem. Minden napomra rányomja a bélyegét ez az életforma. Nekem a Kyokushin azokat az embereket jelenti, akikkel évek óta keressük a jó utat, akikkel egyetlen szóból megértjük egymást, akikkel együtt örülünk és együtt sírunk, együtt kezdjük újra meg újra minden nap, akikkel együtt halunk meg minden edzés végén. Akik nélkül nem jó élni.

Ugyanakkor a Kyokushin önmagamat jelenti, mikor egyes egyedül állok a parkban, vagy a Duna parton, izzadtan, elfáradva, és nézem a napfelkeltét, vagy hallgatom a csendet, teljes nyugalmat és békességet érzek. Olyan boldogságot érzek, amit nem lehet leírni, és elmesélni sem, mert nincs rá szavunk.

A Kyokushin a fáradtságot, a kínszenvedést, a gyötrelmet és a fájdalmat jelenti, ami mégis olyan jól esik, és olyan büszkévé tesz, hogy igen én megcsináltam, végigfutottam, legyőztem, felemeltem, kitartottam…, szóval többet dolgoztam nem csak másoknál, de a tegnapi önmagamnál is.

A Kyokushin Oyama szavait jelenti, amik átsegítenek a holtpontokon, mikor már legszívesebben feladnám, megállnék, mert úgy érzem elfogyott az erőm. Ekkor jut eszembe egy-egy mondata, valamely intelme: „Miden nap javítsd meg a tegnapi csúcsodat”, „ A Karate minden nap egy lépés a halál felé, ezért nyugodt…”, „Aki másokat ismer, okos, aki önmagát ismeri, bölcs. Aki másokat legyőz, erős, aki önmagát legyőzi, hős”. Olyan tanácsokat kapok Oyamától, melyek segítenek nap mint nap feldolgozni a sikereket és a kudarcokat is. Olyan intelmek ezek, melyeket szeretnék a tanítványainknak is átadni.

A Kyokushin a tanítványokat, s általuk a folytonos megújulást és újjászületést jelenti, az örök körforgást, a végtelent. Azt a vágyamat jelenti, hogy jó lenne, ha a társaim is megtalálnák a Kyokushinba mindazt, amit én, és az utat megmutathatom ugyan nekik, de az úton nekik kell járniuk.

Ezért a Kyokushin csak nagyon kevés embert jelent, azt a keveset, akiknek Kyokushin szivük van.
Így jelenti a Kyokushin az életemet.

Bartha Beatrix
2.dan

Legszebb eredményeim: 2000. Magyar Bajnokság, II. hely, Budapest Bajnok I. hely, 2001. Magyar bajnok, 2001. Európa bajnoki II. helyezett, 2003. Európa bajnoki III. helyezett

Sempai Szutor András

1985-óta edzek kyokushin karatét. 1988 óta versenyzek, 1994 óta vagyok 1 danos. Legjobb eredményeim egyike a knock-down Magyar Bajnokság 1. hely (+ 80 kg). Számos magyar és nemzetközi versenyen indultam több-kevesebb sikerrel. Első versenyemet 33 évesen nyertem Orosházán, melyet azóta szerencsére több is követett.
1996-tól másfél évet dolgoztam Svájcban ahol a néhai Andy Hug edzőtermében Michael Thompsonnál edzhettem. Ezen edzésidőszak a mai napig érezteti hatását az edzésről (kyo) alkotott elképzeléseimen.
Hiszem, hogy a kemény és céltudatos edzésmunka az idősebb karatékákat is komoly küzdelmi tudáshoz juttathatja. Barátom és edzőtársammal Schmidt Péterrel 1992 óta ezen a csapásirányon próbáljuk a kyokushin útját járni.
Nyitott vagyok mindenre, igaz az új dolgokat nem feltétlenül a danok számától teszem függővé…
Remélem a “Majrésokkal” egy hosszútávú közös edzésmunkát valósíthatok meg mindannyiunk legnagyobb megelégedésére.
Osu.

Sempai Pethő Zoltán

1992-ben kezdtem a kyokushint, többször voltam helyezett magyar bajnokságokon ifi, junior és felnőtt versenyeken is, jelenleg Amerikában tanítom a kyokushint.