Kiss Géza (2. kyu)
1987-ben léptem a Kyokushinkai rögös útjaira. Kipróbáltam már, hogy milyen tatamira állni, ma azonban már nem versenyzek. Legjobb eredményem 1996-ban értem el, mikor is junior magyar bajnok lettem a Martfű kupán. Sokszor nehéz ebben a rohanó világban lemenni még edzésre is, főleg sérüléssel, de a lényeg az, hogy végül mindig ott találom magam. Rengeteget segített már életem során az edzéseken szerzett tapasztalat, ezért remélem még nagyon sokáig folytathatom ezt az életmódot, és adhatom tovább tudásomat az érdeklődőknek. A Kyokushinkai Karate több, mint sport, ez valóban életmód, mely az életre tanít, arra, hogy annak minden területén megálld a helyed.
Molnár Levente (3. kyu)
A kyo karate útja az az út, amit egy kicsit mindenkinek járnia kellene rövidke élete során. Fegyelemre és tiszteletre tanít, aminek segítségével az ember könnyebben megtalálja helyét a világban. Az én fizikai és pszichikai életszemléletemet gyökeresen valtoztatta meg, és bár sok más sportot kipróbáltam az elmúlt 10 évben, mindig jelen volt, és úgy érzem, jelen is lesz a kyo tanítása.
Bagi Attila (5. kyu)
Rácz Gyula (5. kyu)
2007 ősze óta gyakorolom a kyokushin karatét, ekkor voltam 46 éves. Kezdetben csak testedzésnek szántam, de az azóta elvégzett kemény edzések, edzőtáborok, övvizsgák átformálták a kyokushinról alkotott elképzelésemet és a kyokushin útjának követése az életem részévé vált. Azóta az élet más területein felmerülő nehézségekkel is könnyebben nézek szembe. Próbálok a Dojo Kun szerint élni és számomra a kyokushin legfontosabb tanítása, hogy ” Soha ne add fel”.
Nádas Attila (8. kyu)
Borsó András (10. kyu)
Friss hozzászólások